Hideg téli éjszaka, aludni próbálok, de nem igazán jön álom a szememre. Forgolódom, jár az agyam, kicsit rosszul is vagyok, de ez betudható egy újabb tivornyának. Mikor a fordulnék a bal oldalamról a jobbra meglátok egy alakot sötét kámzsában. Először kicsit megijedtem, majd hagytam annyiban a dolgot betudva annak, hogy hallucinálok. De nem, a jelenés megszólalt.
Múlt
- Gyere velem!
- Nem. - ez már csak gondolatomban maradt meg, mert megragadott a csuklyás és repültünk. Ismeretlen dimenziókon át míg egy ismerős helyre nem értünk. Arra a helyre, ahol minden elromlott, de már évek óta nem jártam arra.
- Ki vagy te? - kérdeztem kísérőmtől.
- Én a Régmúlt Karácsonyok Szelleme vagyok.
- Jó kis trip - gondoltam magamban. - Mégis mit keresünk Itt? Mit akarsz ezzel.
- Itt történt veled Az. Emlékszel?
- Sajnos igen.
- Szerinted minden rossz itt kezdődött el. Ezért innen kell elkezdened felszámolni a dolgokat.
- Felszámolni?! Mégis hogyan? Ez a múltban történt! - fakadtam ki - A múlton nem lehet változtatni.
- Igaz, ez így van. De ha ezt nem rakod félre, akkor nem tudsz továbblépni. Minden itt bukott el. Ezért kezdtek el kiutálni az osztálytársaid. Ezért nem ment a barátkozás, a csajozás.
- Nem csak e miatt... - dobtam oda neki válaszként.
- Ha ez nem lett volna, magabiztosabb lettél volna, keresel munkát, lesznek barátaid, haverjaid.
Apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, de a szellem tudván mi lesz már röpített tovább a Gimi első évébe. Pontosabban annak az év karácsonyára.
- Szép, ezt is újra át kell élnem... - gondoltam magamban.
- Itt legalább megmutattad, hogy férfi vagy - mondta a szellem
- ja, de ez is csak azt eredményezte, hogy számkivetett legyek. 4 év borzalom, és a régi dolgomat is megtudták.
- Azért voltak jó dolgok is nem?
- Voltak, de minek, ugyanúgy magányos voltam. Ő se enyhített a dolgon. Mára már házas, pedig sokáig azt hittem ő lesz az igazi. De nem... Hiába új közeg itt se fogadtak el. Mára se javult ez.
- Ez már nem az én dolgom.
Mire kimondta én már megint az ágyamban voltam, de immár ültem. Lassan kikászálódtam, és kiindultam a konyhába vízért...
Folytatás holnap...
Múlt
- Gyere velem!
- Nem. - ez már csak gondolatomban maradt meg, mert megragadott a csuklyás és repültünk. Ismeretlen dimenziókon át míg egy ismerős helyre nem értünk. Arra a helyre, ahol minden elromlott, de már évek óta nem jártam arra.
- Ki vagy te? - kérdeztem kísérőmtől.
- Én a Régmúlt Karácsonyok Szelleme vagyok.
- Jó kis trip - gondoltam magamban. - Mégis mit keresünk Itt? Mit akarsz ezzel.
- Itt történt veled Az. Emlékszel?
- Sajnos igen.
- Szerinted minden rossz itt kezdődött el. Ezért innen kell elkezdened felszámolni a dolgokat.
- Felszámolni?! Mégis hogyan? Ez a múltban történt! - fakadtam ki - A múlton nem lehet változtatni.
- Igaz, ez így van. De ha ezt nem rakod félre, akkor nem tudsz továbblépni. Minden itt bukott el. Ezért kezdtek el kiutálni az osztálytársaid. Ezért nem ment a barátkozás, a csajozás.
- Nem csak e miatt... - dobtam oda neki válaszként.
- Ha ez nem lett volna, magabiztosabb lettél volna, keresel munkát, lesznek barátaid, haverjaid.
Apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, de a szellem tudván mi lesz már röpített tovább a Gimi első évébe. Pontosabban annak az év karácsonyára.
- Szép, ezt is újra át kell élnem... - gondoltam magamban.
- Itt legalább megmutattad, hogy férfi vagy - mondta a szellem
- ja, de ez is csak azt eredményezte, hogy számkivetett legyek. 4 év borzalom, és a régi dolgomat is megtudták.
- Azért voltak jó dolgok is nem?
- Voltak, de minek, ugyanúgy magányos voltam. Ő se enyhített a dolgon. Mára már házas, pedig sokáig azt hittem ő lesz az igazi. De nem... Hiába új közeg itt se fogadtak el. Mára se javult ez.
- Ez már nem az én dolgom.
Mire kimondta én már megint az ágyamban voltam, de immár ültem. Lassan kikászálódtam, és kiindultam a konyhába vízért...
Folytatás holnap...
