Csütörtök este voltunk Zolival Besh o Dromon. Részben felrázandó a mostani hangulatából. Részben mert imádom. Klasszikusan jók voltak, és én élveztem. Bár Zoli kevésbé, azt mondja öreg ehhez. Kéne már nekem valaki aki teljesen passzol hozzám (gy.k. 1 lány)
Pénteken meg voltunk Kispálon. Az egyik legjobb buli volt életemben. Jó társaság, felejthetetlen melódiák és a legjobb: mátrafröccs.
A mátra borozóban kezdtük az estét Zolival, majd, feltankoltunk és én bicóval, ő meg metróval közelítette meg a szabadság teret. Én a Lánchíd felé indultam, de valaki úgy gondolta, hogy most akarna leugrani, így hát az le volt zárva, kerülhettem az Erzsébet-híd felé. Ami mondjuk nem volt akkora kitérő, de az Erzsébet-híd közutálatnak örvend a bringások között (i think...). Végre sikerült eljutnom a Gödörhöz, ahol Mesiékkel találkoztam. Majd elővettem a táskámból a jó kis Mátra Fröccsöt. Majdnem mindenki rácuppant. Majd szépen elindultunk a Szabadság térre. Ott még vártunk egy kicsit, majd előre törtünk a 6. sor környékére. Lovasiék belekezdtek a koncertbe és abban a pillanatban mintha eufória-bomba robbant volna. Úgy tombolt a közönség - köztük mi is - mintha valami külföldi rocksztár fesztivál nagyszínpados fellépése lett volna. Nekünk az volt. Utolsó Kispál koncert amire (valószínűleg) eljutottam. (Bár ott van a szigetes fellépés, de az 6000Ft!!!). Szóval király volt.
Koncert után telefonáltam. ( én is azok közé tartozom, akiknek nem kéne telefon a kezébe, ha alkoholt ittak.) Részletekbe nem megyek bele. De valahol úgy érzem nem kellet volna. Bár jobb így. Tisztább.
Ezek után meg Gödörnél hippiztünk.
Másnap Márkóval elnéztünk Quimby-re. Mondjuk kb 5 számot ismerünk. Kis laza koncertlátogatás volt. Valahol egyébként a 20. sor környékén álltunk. Nem is vártuk meg a ráadást.
Ennyi volt nekem a Belfeszt.
Pénteken meg voltunk Kispálon. Az egyik legjobb buli volt életemben. Jó társaság, felejthetetlen melódiák és a legjobb: mátrafröccs.
A mátra borozóban kezdtük az estét Zolival, majd, feltankoltunk és én bicóval, ő meg metróval közelítette meg a szabadság teret. Én a Lánchíd felé indultam, de valaki úgy gondolta, hogy most akarna leugrani, így hát az le volt zárva, kerülhettem az Erzsébet-híd felé. Ami mondjuk nem volt akkora kitérő, de az Erzsébet-híd közutálatnak örvend a bringások között (i think...). Végre sikerült eljutnom a Gödörhöz, ahol Mesiékkel találkoztam. Majd elővettem a táskámból a jó kis Mátra Fröccsöt. Majdnem mindenki rácuppant. Majd szépen elindultunk a Szabadság térre. Ott még vártunk egy kicsit, majd előre törtünk a 6. sor környékére. Lovasiék belekezdtek a koncertbe és abban a pillanatban mintha eufória-bomba robbant volna. Úgy tombolt a közönség - köztük mi is - mintha valami külföldi rocksztár fesztivál nagyszínpados fellépése lett volna. Nekünk az volt. Utolsó Kispál koncert amire (valószínűleg) eljutottam. (Bár ott van a szigetes fellépés, de az 6000Ft!!!). Szóval király volt.
Koncert után telefonáltam. ( én is azok közé tartozom, akiknek nem kéne telefon a kezébe, ha alkoholt ittak.) Részletekbe nem megyek bele. De valahol úgy érzem nem kellet volna. Bár jobb így. Tisztább.
Ezek után meg Gödörnél hippiztünk.
Másnap Márkóval elnéztünk Quimby-re. Mondjuk kb 5 számot ismerünk. Kis laza koncertlátogatás volt. Valahol egyébként a 20. sor környékén álltunk. Nem is vártuk meg a ráadást.
Ennyi volt nekem a Belfeszt.