VKE novella

Magas, kékeszöld szemű fiú áll egy fürdőszobai tükör előtt. Éppen borotválkozik. Fehér arcáról szedi le a kora felnőttkor borostáját. Csak az állán hagyta meg kecskeszakállnak. Az arca után fogta az ollót és levágta a haját is. Majd megint fölvette a borotvát, bekrémezte a haját majd a négy-öt centis loboncos tincseket leborotválta.
- Így könnyebb - gondolta magában. Majd lerakta a borotvát és fölvette az arcszeszt és bekente az arcát és az immár tar kopasz fejét. Nagyon csípte a fejét. Még sosem borotválta le . Befújta magát parfümmel, majd visszament a szobájába öltözni.
Három hete tudta meg, hogy kétoldali tüdőrákja van. Az életnek pedig van humorérzéke. Pontosan ekkor jött össze egy lánnyal is. Ez volt a srác első szerelme. Egy héttel később elvitte moziba a lányt, hogy utána elmondja neki a szomorú hírt. Ekkor az élettől egy újabb meglepetést kapott:

- Jó volt a mozi, igaz? - kérdezte a srác akit Gyulának hívtak
- Nagyon jó volt. - felelte a leányzó akit meg Lilla névre keresztelték, de mindig csak az Lilit használta. - Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc filmem.
- Megkérdeztem az egyik barátnőd.
- Leleményes gondolat...
- Lili.
- Tessék Gyula?
- El szeretnék neked mondani valamit. A kapcsolatunkról.
- Igazából én is szeretnék valamit mondani.
- Tényleg? Melyikünk kezdje?
- Kezdem én. - mondta Lilla, - Az a helyzet, hogy nem lehetünk sokáig együtt ugyanis nekem petefészekrákom van. Végstádium.
- Az-az meg fogsz halni?
- Valószínűleg igen. A doktorok azt mondták, hogy körülbelül három hetem van. - Gyula lehajtotta fejét és valami szomorúságot próbált erőltetni arcára
- Tudom, hogy ez nagyon rossz neked.
- Tudod, az a helyzet , hogy nekem meg kétoldali tüdőrákom van, és én sem húzom még sokáig.
- Ezt csak úgy mondod... Nem hiszem el.
- De! Komolyan! Legalább nem fogunk annyit szenvedni a másik halála miatt...

Gyula elmosolyodott. - Az élet furcsa dolgokra képes. - gondolta magában, miközben fölvette a nadrágját és a Nagy magyarországos pólóját. - A hazánkért tesszük. - gondolta. Gyulának elég nyomorult sors jutott. Apja egy hónapja halt meg. "Elitta a máját." Anyját meg elbocsájtották a munkahelyéről. Nagyon leszegényedtek. Gyulának el kellet adnia a gitárját, hogy legalább addig megéljenek amíg az anyja munkát talál. Félrerakott egy-két ezer forintot is, hogy tudjon venni ezt-azt. Ez mind a kormány megszorító intézkedései miatt történt. Gyula már nem egy tüntetésen volt kint. Nemegyszer majdnem elkapták őt a rendőrök. A három alkalom közül csak egyszer "kellet" bántania a rendőröket. Egyik ismerőse megkérte, hogy dobjon el egy Molotov-koktélt. Gyula felvette Harcos pulcsiját, majd leült az íróasztalához, hogy befejezzen egy levelet:

Kedves Legjobb Barátnőm!
Mikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek ennek a romlott világnak a rabja. Lelkem felszabadultan fog innen eltávozni. Tudom, rengetegszer kértem már bocsánatot tőled, talán már nem is volt súlya, de most utoljára már tényleg komolyan gondolom. Lehet, hogy sokszor nem voltam veled őszinte, az utolsó talán az volt, hogy nem mondtam el neked, hogy összejöttem egy lánnyal. Lillának hívják. Nagyon szép, okos teremtés. Van egy másik dolog is amit nem mondtam el. Azt, hogy gyógyíthatatlanul rákos vagyok. Nem akartam, hogy ezen szenvedjél nap mint nap. De most mégis szenvedned kell, bár nem tudom, hogy hiányozni fogok neked.
Az utóbbi időben eléggé összevesztünk. Már megint a szokásos problémán. Túl sokat akartam tőled, mint baráttól, de neked ez már nem igazán volt barátság. A barátság tiszta csermelyét megfertőztem bűnös kívánságaim szemetjével, és fényességét a kéjvágy pokoli sötétségébe taszítottam. Volt, mikor szerelmes voltam Beléd, de te észre se vettél. Szeretethiányom volt, és ezt a Te szerelmeddel szerettem volna pótolni.
De ostoba voltam. Csak néhány röpke "pillanatot" vártam és megleltem a szerelmet. Kár volt tehát megfertőznöm a Barátságunkat. Gyönyörű lány a barátnőm, ahogy már írtam okos is. Én tényleg csak arra a percre vártam, amikor megtapasztalhatom az Igazi szerelmet. Szerencsétlenségedre pont téged sodort elém a Jóisten. Te egy szép lány vagy. De az Isten nem nekem rendelt. Neked mást rendelt. Biztos megtalálod. Majd fentről figyellek és lélekben vigyázok rád.
2007. április 4 A Te legjobb barátod Gyula

Gyula berakta a levelet egy borítékra és lezárta, majd ráírta a nevet. Gyula ránézett az órájára. 13 óra. Még van egy teljes órája, hogy találkozzon Lillával a Kossuth téren.
- Bőven elég arra, hogy még elmenjek a postára - gondolta.
Gyula fölvette a bakancsát és befűzte. Majd előszedte a táskáját, amibe már berakta azt, ami a művelethez kell. Majd elindult a posta felé.
- Szerintem a postapalotába megyek. - gondolta. Gyula a néhai Széll Kálmán tér közelében lakott. Innen járt ki minden nap Budapest egyik peremkerületébe iskolába. Belefáradt az életbe ezért fogja ezt megcsinálni. Bár életének egészséges részében rossz sorsa volt, abban a három hétben több dolgot átélt mint amelyet nem sok ember él át egész életében. Az egyik, az-az hogy összeházasodott a Lilivel.

- Megérkeztünk. - mondta Gyula és egy mozdulattal leszedte a kendőt Lili szeméről.
- Nahát, de gyönyörű! Tehát ezért rángattál el hajnali háromkor.
- Ezért. Nem mindennapi élmény egy napfelkeltét látni.
- Te olyan romantikus vagy!
- Van egy másik ok is. Azon gondolkoztam, hogy ha már úgyis mindketten meghalunk. Akkor talán... - Gyula elővett egy kis dobozkát a zsebéből. Kinyitotta, és egy gyűrű volt benne- ...megkérném a kezed. Leszel a feleségem?
- Jaj, Gyula. Ezt.. Ez csak egy vicc ugye?
- Nem. Komolyan gondolom. Tudod, hogy én nagyon vallásos vagyok és tudom, hogy te is az vagy. Azt is tudom magunkról, hogy nagyon szeretjük egymást és hát szerintem nincs sok hátra nekünk.
- Igen. IGEN! Hozzád megyek. Szeretlek!
- Én is.
- Azt tudod, hogy ezt titokban kell megcsinálnunk. Nem tudom, hogy a szüleink mit szólnának majd ehhez, de biztos nem örülnének.
- Majd azt mondjuk, hogy egy buliba megyünk. Van egy pap ismerősöm ő, egy kis rábeszéléssel, össze fog adni minket.
- Honnan szerezted ezt a gyűrűt? Ez egy gyémánt?
- Igen. Illetve, gyémántszilánk. Egy haverom ötvösnek készül és éppen gyémántot csiszoltak. Hogy is mondjam? Elrakta a "maradékot". Ugye örülsz?
- Persze. Az igazat megvallva, én erre vártam kislánykorom óta. Fehér ruha, koszorús lány, nagytemplom, romantikus nászéjszaka.
- Hát... a romantikus nászéjszakát tudnám garantálni. Talán még a koszorús lányt is. Ha van egy lány akiben megbízol. A fehér ruhát már kevésbé
- Nembaj, majd varrok magamnak egyet.

Gyula és Lili összeházasodtak és a nászéjszaka is úgy telt, ahogy mindketten elképzelték. Gyula már a Batthyány téren volt. Már csak egy megálló. Lilivel a metrómegállóban beszélték meg a találkát.
- Csak nehogy átkutassanak - gondolta.
- Kossuth Lajos tér! - szólt a hangosbemondó kisasszony.
Lili már ott állt a megállóban. Rajta is lehetett látni az izgatottságot. Nem tudta leplezni a félelmét sem. De ugyanakkor látni lehetett kék szemében az eltökéltséget is.
- Szia Lili.
- Szia Gyula!
Elindultak ki a térre. Már hatalmas tömeg volt kint. Velük szemben meg a rendőrség. Elindultak a Mezőgazdasági minisztérium árkádjai alá.
- Biztos vagy benne, hogy te is akarod? - kérdezte Gyula Lilitől
- Persze. Ha már majdnem együtt születtünk A MÁV kórházban, összeházasodtunk, együtt vagyunk rákosok, akkor már együtt is menjünk vissza a teremtőhöz.
- Oké. - Gyula elővette a táskájából a benzines kannát. Először Lilire öntötte majd magára is. - Készen vagy?
- Igen.
Lili és Gyula odamentek a tömeg első sorába, ahol a rendőrök próbálták visszarakni a lebontott kordont. Az egész szinte pillanatok alatt történt meg. Áttörték magukat a rendőrökön majd meggyújtották magukat.
- SZABADSÁG!! - ordították mindketten miközben elkezdtek lángolni. A tömeg feszülten figyelte őket, a rendőrök pedig rohantak vissza poroltóért, de mire odaértek a két fiatalhoz már késő volt. Mikor már eldőltek a földre, kezükben a magyar és árpád sávos zászlóval, már rég egy szebb ország határán álltak.
Az eset után a kormány lemondott.

A Kossuth teret visszaadták a népnek. Lilla és Gyula temetésén több száz ezer ember vett részt. Gyula a sírban azt kapta meg, amit életében sohasem.

A minap megöltek egy magyar lányt... Valamitkéne már tenni...