Mai nap úgy voltam, hogy csak lenézek mátrába VB-t nézni. Anyámnak is ígértem, hogy nem jövök későn haza, meg nagyinak is megígértem, hogy megyek hozzá. (Szentendrére)
De..., de nem így volt. Lejöttek arcok és magukkal szívtak. Sokáig hiányzott egy társaság akivel eljárhatok és lám, megadatott. Mátrából elmentünk könyvtár klubba. A könyvtár klubban volt egy lány, aki már a mátrában is ott volt. (tessék egy nagy ÁÁáá-t nyomni, sablonos a szitu.) Dumálgattunk, táncoltunk. Meghívtam sörre.
(a történetben itt jön egy durva rész, mert kikértem a sört, de nem volt pénzem. Így elrohantam ATM-hez, durva felárral vettem ki pénzt, hogy csaj előtt mégse égjek. Égtem. Ez a pokol tizenkettedik bugyra. Végül folytatódott tovább az este. Ittunk, cigiztünk, ölemben ült. Jól elvoltunk. De ennyi. Próbáltam párszor lekapni. Kicsikarni, hogy elcsattanjon a csók, de nem. Azt mondta, van barátja. Meg bonyolult.
Persze.
Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy NEM. Nem jössz be, nem vagy számomra vonzó, nem akarlak, mert...
Nincs mert. Itt szopom időtlen idők óta, hogy szar vagyok. Itt a saját poklom 10. bugyrában. Abban a bugyorban amiben egyedül vagyok úgy, hogy mindent megteszek mások boldogságáért, hogy próbálom tartani magam, de ennek ellenére a barátaim is itt senyvednek velem.
Hát bazd meg vegyétek észre magatokat ZOLI, ANDRIS legalább ti mutassatok valamit felém. Adottságotok megvan ti meg itt depiztek 1-2 csaj miatt. Legalább miattam tartsátok magam, különben egy márványtábla fog visszanézni rátok nem ÉN. Mert lassan az is eljön, ha így megy tovább.
ennyi a gonzo mára.
ja, komment letiltva.