2008. március 31., hétfő

Egyszer véget ér...



Véget ér már lassan a március, és jön az április. A mai nap eredménye igazából semmi kézzelfogható. Csak annyi, hogy elküldtem az önéletrajzomat egy LIBRInek. A munka tökéletes, heti 5x 8 óra.

Lényegében az élet szép. Süt a nap, lehet hogy lassan lesz munkám. Pénteken meg 20 éves leszek.

2008. március 29., szombat

Az élet apró....


  Valamit, már komolyan ki kéne találnom, hogy elüssem az elkövetkező fél évemet. (+ az sem lenne rossz, ha össze tudnék szedni 200 000 Ft-ot laptopra) Bármi jól jönne, csak legyen már valami. (Mondjuk az is jó, hogy ezt egy alig, napi 2-3 látogatóval büszkélkedhető blogomra írom)

  Jövő pénteken 20 éves leszek. (Hihetetlen mi?) Egy elég komoly bulit akartam, volna szervezni (konkrétan egy nagy-nagy sütögetést a hegyekben), de csak egy kis iszogatás lesz a Mátra Boratórium és Art Galery-ben (Miépes). Szűk körben 6-8 fő körében. Másnap meg megyek a Felvidékre. Érdekes lesz.

"Egy atom bomba tönkreteheti az egész napodat!"



2008. március 26., szerda

Húsvét után



Véget ért 2008 hútvétja. "Krisztus föltámadt alleluja". Az ünnep után újra jönnek a szürke hétköznapok. Jön a gyenge passzív ellenállás. Csak nézzük ahogy kirabolják ezt a gyönyörű országot. Nem csinálink semmit (!!!) Pedig kéne. Diktatúrában nem lehet(!) demokráciát játszani. Hiába nem kell majd április elsejétől vizit- és kórházi napidíjat fizetni, úgy is kitalálnak valami más "díjat". (Mondjuk 1-e után első dolgom lesz elmenni fogászhoz és reumatológiára. Szóval a FIDESZ "győzelmét" én is élvezem.


2008. március 19., szerda

Március 15. vol 2

Egy vers mely ide kapcsolódik: (köztünk a harcunkhoz is)


Babits Mihály: Petőfi Koszorúi

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!

Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!


Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön! (és Magyar földön)

2008. március 18., kedd

Március 15. Szerintem.


Március 15-én reggel találkoztam Zolival a Hazatérés temploma előtt. Nagy meglepetésemre nem igazoltattak minket (nem úgy, mint 2007-ben). Innen átmentünk a - Nemzeti Múzeumot érintve - a Fővám térre. Meghallgattuk a beszédeket, majd átmentünk "megnézni" Demszky bácsit. Ott, könnyen átjutva az ellenőrzésen, csatlakoztunk a többi emberhez. A ismét parádés gyűlés után mentünk jobbikra, majd MÖMre. És itt következik a lényeg...

Budaházy beszéde nem volt uszító, ő csak azt mondta, hogy kíváncsi mi folyik a MüPában és elindul sétálni a városban. Mi meg persze utánamentünk. (követtük Hunnia zászlaját). Majd valahol a Baross utca magasságában megállítottak minket a rendőrök. Könnygázt vetettek be ellenünk, mi meg erre Molotov-koktél küldtünk rájuk (szerintem jogunk van megvédeni magunkat, még ha az radikális is), majd bevetettük magunkat Józsefváros sűrűjébe. (Érdekes módon egy cigányt sem láttunk az utcán). Többször megfutattuk a rendőrök 8-10 fős alakulatait. Sajnos nem sikerült eljutnunk a MüPába. Este 23 órára már csak kissebb, 10-15 fős csuportokba voltunk. Andris barátommal gyorsan átjöttünk Budára és egy pohár bor után nyugovóra tértünk.

Akinek ez nem tetszik, az nyugodtan menjen el MAgyarországról (Gy. F. -től szbadon) és jlentsen fel minket. (500 000 Ft a júdás pénz)