Összevisszaélet XXIV.

Elég rég írtam ide a blogra, azóta maga a blogolás talán divatja múlt is lett. Sokszor önterápiás céllal írogattam, utólag visszagondolva volt is értelme meg nem is.

Az ok, hogy megint belemenekülök egyfajta alternatív valóságba - a blogomba - az, hogy megint nem látom hova is tart ez az egész élet nevű dolog.

Ez a blog azért is volt, azért is jó, mert látom mi voltam. 3 és fél éve voltak terveim, voltak álmaim, de abból nem valósítottam meg semmit. Nem sikerült semmit véghez vinnem.

Akkoriban kerültem a jelenlegi munkahelyemre is, amit akkor egy nagy lehetőségnek tartottam, egy új élet kezdetének, anyagi biztonságom megalapozásának, magabiztosságomnak bebetonozását. De egyre inkább úgy nézz ki megint elromlik, megint elromlott valami.

'13 karácsonyán meglátogatott 3 szellem és idén '17 tavaszán ezek a szellemek újra visszatértek és mit látnak?

Azt, hogy nem változott semmi...

Január

A január számomra mindig nagyon nehéz, sokszor tör rám a depresszió és ezt az alábbi dolgokra tudom visszavezetni:

A január rendszerint hideg és sötét, mint a buddhisták jeges pokla. Nem csoda, hogy ilyenkor szar a kedvem, másnak is az. Januárban nincsenek nagyon ünnepek, a karácsony-szilveszter ünnepkörön ugye túl vagyunk és a legközelebbi ilyenre 4 hónapot várni kell (húsvét)

Januárban vizsgaidőszak van, e miatt nem nagyon tudok találkozni barátaimmal, nő az elszigetelődés. Ha nem sikerül a vizsga akkor meg mehetek következőre, ezzel is kitolva a vizsgaidőszakot. Nem mellesleg ha elbukom egy vizsgát akkor az is betesz.

Szóval, a január az év leges-legrosszabb hónapja. Pont.

Összevisszaélet XXIII.

Annyi minden történt velem az elmúlt időben, hogy muszáj kiírnom magamból, azaz újraindul az összevisszaélet sorozat.

Megint egy csúnya mélyponton vagyok. Munkám megint nincs, pénzem szintén az, hogy meg barátnőm sincs, az meg már klasszikus.

Nehezen kezdek neki a következő félévhez / évhez, mert... Azt inkább nem írom le. Valahogy most nem várom annyira a benti haverok társaságát, mint eddig. Mint mindig, most is számkivetettnek érzem magam. Egy nyomorult aki a maga által alkotott kis szigetecske önjelölt kormányzója. A sziget neve meg az örökre egyedüllét szigete.

Megint a hajó...

Majdnem pontosan két éve írtam, a hajós példát, és most megint aktuálissá kezd válni. Nem érzem, hogy merre tartok, az emberi kapcsolatokban is kezdem azt érezni, hogy egyre inkább kiüresednek.

 

majd lesz valahogy...

Összevisszaélet XXII.

Csak röviden: Az OE dj versenyén nem értem el helyezést, kicsit sajnálom, de ilyen az élet. Mostanában a év végi vizsgákkal vagyok elfoglalva főleg a matek szigorlattal.
E mellet nem nagyon van másra, legalábbis az agyamban ez foglalja most el a legnagyobb helyet (meg két esküvő zenei lebonyolításának terve)

De ha lenne is valami, az se lenne jó, életvitel ügyileg borzasztóan alakul mindig, mindenhol. Ahogy tegnap Misi barátomnak mondtam: "Nekem itt nem terem babér" (Ez egy koncert közbeni mondat volt, mikor én kiszemeltem egy lányt, kiszemeltük többen, és én sikertelenségből illetve jóindulatból átengedtem...)

ez van...

Kicsit ilyen a hangulatom most:

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

A pokol 12. bugyra. (napi gonzo)

Mai nap úgy voltam, hogy csak lenézek mátrába VB-t nézni. Anyámnak is ígértem, hogy nem jövök későn haza, meg nagyinak is megígértem, hogy megyek hozzá. (Szentendrére)

De..., de nem így volt. Lejöttek arcok és magukkal szívtak. Sokáig hiányzott egy társaság akivel eljárhatok és lám, megadatott. Mátrából elmentünk könyvtár klubba. A könyvtár klubban volt egy lány, aki már a mátrában is ott volt. (tessék egy nagy ÁÁáá-t nyomni, sablonos a szitu.) Dumálgattunk, táncoltunk. Meghívtam sörre.

(a történetben itt jön egy durva rész, mert kikértem a sört, de nem volt pénzem. Így elrohantam ATM-hez, durva felárral vettem ki pénzt, hogy csaj előtt mégse égjek. Égtem. Ez a pokol tizenkettedik bugyra. Végül folytatódott tovább az este. Ittunk, cigiztünk, ölemben ült. Jól elvoltunk. De ennyi. Próbáltam párszor lekapni. Kicsikarni, hogy elcsattanjon a csók, de nem. Azt mondta, van barátja. Meg bonyolult.

Persze.

Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy NEM. Nem jössz be, nem vagy számomra vonzó, nem akarlak, mert...

Nincs mert. Itt szopom időtlen idők óta, hogy szar vagyok. Itt a saját poklom 10. bugyrában. Abban a bugyorban amiben egyedül vagyok úgy, hogy mindent megteszek mások boldogságáért, hogy próbálom tartani magam, de ennek ellenére a barátaim is itt senyvednek velem.

Hát bazd meg vegyétek észre magatokat ZOLI, ANDRIS legalább ti mutassatok valamit felém. Adottságotok megvan ti meg itt depiztek 1-2 csaj miatt. Legalább miattam tartsátok magam, különben egy márványtábla fog visszanézni rátok nem ÉN. Mert lassan az is eljön, ha így megy tovább.

ennyi a gonzo mára.

ja, komment letiltva.

Szünet

Egy időre bezárom a blogot. Lenne miről írnom, de nincs erőm.

Egy képpel élve:

Életem hajója most zátonyra futott és dobálom ki a "felesleges rakományt". Már áldozatul esett a politika és most a blog is. Remélem majd vissza tudok fordulni és összeszedni ezeket.

összevisszaélet XVII.

Ezen a héten nagyon szét vagyok esve. Kezdve a szegedi tour-tól, eléggé lefele tartok egy lejtőn. Már hazafele a vonaton is tök kóma voltam, másnap, hétfőn meg nem mentem suliba, kedden se (akkor nem volt órám gyakorlatilag), szerdán kacérkodtam a gondolattal, hogy diák matrica miatt be kéne menni, de nem. A csütörtök lett volna a komoly nap mikor bemegyek, de arra se sikerült.

A csütörtökre én nagyon vártam, mert akkor még reménykedtem valamiben. Konkrétan, volt egy találkám A Lánnyal. Húztam, halogattam feltenni a Kérdést, de a találka legvégén feltettem. De nemleges választ kaptam. (A macska nem él... szabadon Schrödingertől). Rosszul éreztem magam, mit mondjon ilyenkor az ember.

Nem volt mit utána tenni, magyar ember sírva vigad, így hát elmentem a miépesbe. Ott ittam és ittam. Fröccs plusz feles. Néztem egy mailt is közben telefonról (Annyira kocka vagyok, hogy ez muszáj) és a lány írt. De csak egy "tisztázó" e-mail-t írt. Nem jó ez így. Az aznap estét "megkoronázva" még egy gyökér le is lúzerezet. Majdnem kinyírtam. Szóval ez a március 11-e nem volt a legjobb napom.

Pénteken felkelek, majd mivel G.-vel lezsíroztunk egy találkát elindulok, készülődés közben hív E. szintén gimis osztálytársnőm. Akkor is vele is egy gyors meeting a Kalefon. Majd le a Margit-hídhoz utána meg a Bem-be egy sörre. Majd felhívjuk közös ismerősünket T-t, át a Mátrába (már rosszul kezdődik mi?). Átmentünk hát oda, oda lejött T meg még 2 srác. Iszogattunk, majd én legszívesebben elmentem volna 5-kor keresztútra, de nem sikerült. Azért, hogy mégse legyen nagyon Hardcore az este 6-kor hazaindultam.

Otthon ettem egy keveset, majd 8-kor irány vissza. Lent a szokásos ismerősök. Iszogatok tovább, közben még egy bizniszt is összehoztam. Egy zenekar honlapját fogom összehozni. Majd megjön Gy. meg Zs. velük is iszunk tovább. Ráadásul kipróbáltam a Nemiroff paprikás vodkát. Majd utána, a pörgés jegyében elindultunk bulizni. (Bár Zs. nem örült neki túlságosan) Így jutottunk el a JAM pub-ba (jó, burzsuj hely,meg ott ölték meg Simon Tibit, de valahogy oda jutottunk.) Lényeges dolog nem történt ott se. Hajnali négyre haza értem. hc....

összevisszaélet XVI.

A héten főképp a munkákon volt a hangsúly, suliba talán ha egy napot voltam bent. (Holnap se megyek be.) Fáradok, motiválatlan vagyok. A legkisebb kudarc is visszavet. Nincsenek haverok a suliban. Folytathatnám. Nagy valószínűséggel végre egy olyan suliba kerülök (Igaz még kérdéses, hogy Bp, vagy Fvár) ami tetszik, az ami lennék, motiváltságom is meglenne, szép lenne az élet.

Szép lenne. Az a fránya lenne szócska mindig ott van, mindig előkerül. Még a színtiszta ábrándozások felhőjébe is belepiszkít a rideg realizmus.

Egyik kedves barátommal meghiúsult egy találkozó. Kicsit letört, de hát mit várjak az ÉLET-től (tényleg az ÉLET-t hibáztatom, mielőtt azt hinnéd, hogy téged, kit nem nevezek meg, még betűszinten se, de lehet, hogy nem is olvasod e sorokat...)

Nemtudom, kicsit ilyen:

"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRRRRRGGGGGGGHHHHHH, valaki mentsen meg"

érzésben vagyok.

Nembaj, holnap szalas on tour Szeged Rezsőhöz, a legnagyobb archoz, cimbimhez. Odab*szunk a Zagysejteknek....

Dream

összevisszaélet 13 és 1/2

Egy véletlen telefonhívásnak köszönhetően belecsöppentem egy ivászatba a volt gimis oszt. srácokkal Szentendrén. Úgy 80%-ban ismeretlen társaság volt. De jó volt. Valahol most pótlódik be az ami gimiben kimaradt. Habár így sem éreztem magam igazán közéjük illőnek, de ez magánügy. Ami/aki említésre méltó volt az egy tündéri lány (talán tündi is volt a neve, de maradjon arab kendős lány néven) Igazából nem volt vele semmi. Igazából egy pöcs vagyok, valahogy nem megy a lányokhoz a közeledés. Majd legközelebb.

...*...

Ehhez kapcsolódva volt egy álmom. Egy bizonyos leányzóról, meg sok-sok kínos jelenetről. Nem akarok sokat erről elárulni, mesélni. Mert ezzel befolyásolnám a dolgokat. Annyit csak, hogy pár héten belül egy (shift) nagy dolgot akarok véghez vinni. Oszt vagy sikerül, vagy (vár a kocsma, a töménytelen pia, az utca, a detox/otthoni mosdó. Bár igazán berúgni elég hideg van) Szóval szurkolni.

*Kronológiailag ez jött volna az első bekezdés után.
Szentendre után (Az ínyenc nevű helyen voltunk) Továbbmentem a szokásos miépesbe. Nem volt semmi igazából ott se. Szokásos arcok. Meg elv. kaptunk egy feladatot. De ezt majd később.
Ennyi mára.

Összevisszaélet X.

Police

Csütörtökön és pénteken voltam a budaőrsi rendőrkapitányságon ezzel az üggyel kapcsolatban. Úgy néz ki, hogy lassan lezárják az ügyet és garázdaságért vádat emelnek. Valahol megérdemli a srác, de nem vagyok én emberek bírája. Ez van.

Advent


Aki nem tudná az advent várakozást jelent. Valahogy most átérzem ennek a szónak a jelentését, mert én is várok valamire. Mire? Talán magam sem tudom. Valamilyen radikális változásra az életemben. Majd elválik. Lassan jelentkezek egyébként ilyen évösszefoglaló cikksorozattal.

Egyéb
Lassan feladok egy levelet nyugatra (ha az érintett olvassa akkor üzenem neki, hogy napok múlva oda fog érni, ha a postavállalatok úgy akarják). Egyetemi szoctám még sehol. Meg valami állandóbb melót is kéne keresnem, de az lehet, hogy csak januárra marad.

Szomorkodós zenék III.

Paradise lost - Don't Belong

Szomorkodós zenék II.

Katatonia - My Twin

Szomorkodós zenék I.

A kemény ősz és a kis depresszióm tiszteletére láthattok 3 szomorkodós zenét. Az első

Sonata Arctica - Fade to black (Metallica cover)

Összevisszaélet IX.

Suli

Az megvan. Meg én is megvagyok, de együtt már nemigazán. Túlságosan komolyan vettem azt az elhatározásomat, arról, hogy ezt az évet megélhetési egyetemistaként fogom tölteni rgo alig járok be. Sajnos tényleg alig járok be, matekot kivéve, de lehet, hogy az sem fog összejönni. (Najó ezenkívül papíron Kg, Tchtörire, Y-re (ez egy pszí jel akar lenni), meg még nyűvöm a kémiát.

Munka

Jelenleg alkalmi munkákból próbálom fedezni a fröccs- illetve cigiadagomat. Ma is voltam egy ilyenen. Ezt bővebben is kifejtem.

A munka egy kísérlet volt. Melyet az MTA Pszichológiai Kutatóintézete végez. Elmentem oda, ahova kellet (Victor Hugo utcába) és ott megkerestem a kísérletvezetőt. Abszolút közvetlen 20-s, 30-s csinos hölgy. A kísérlet lényege az volt, hogy megadott különböző hangulatokat és arra kellet emlékeket feleleveníteni. Tök jó volt. Kellemes hangulatú volt az az egy óra (két órát fizettek :) Remélem lesz még ilyen...

Egyéb

1 szavakban: másnap, mashup, ismerős, le paris, sux

[FK] - Kezdek lusta lenni.

Az elmúlt hét nagyon durva volt, mármint abból szempontból, hogy csomó órára nem mentem be. Mert vagy nem akartam 2 órát várni, vagy nem akartam reggel felkelni, vagy egyszerűen nem érdekelt. Elgondolkoztam azon, hogy nekem nem való a felsőoktatás. "De most már hibába sírsz szalas, valamit kell kezdened az élettel." Már csak egy lehetőségem van: a jövőévi felvételi. Azt már végigcsinálom. Ha Székesfehérvárra, vagy Budapestre, Ha BMF-re vagy ELTE-re fogok járni nem érdekel. Ez nem élet.
Addig meg megpróbálom a legjobbat teljesíteni. Ha megy. Persze ha bejárok.

[FK] - G*ci rajz

Éreztem már amikor felvettek, hogy ideiglenes lesz. Ez ma be is bizonyosodott. Műszaki rajz. Ezt kell tanulnom, ha ezt tudom akkor bejelölöm az ELTE-IK-t is. A 21. században kézzel kell rajzolni, beszarás...

Mindegy, majd jövőre...

[FK] - Első nap.

(Az egyszerűség kedvéért az [FK] mától a felsőoktatási kalandozások hashtagje lesz.)

Első nap. Immár a második ilyen nap, bár itt már sokkal nagyobb belső feszültséggel mentem el reggel, mint két éve, na mindegy. Mindent szépen megtaláltam, össze is spanoltam egy sráccal. Akivel együtt szidtuk, hogy milyen szutyok itt a tájékoztatás. Voltam két órán, és ha holnap minden jól megy, akkor a héten ma volt utoljára órám. Úgyhogy szurkolni. Ha minden jól megy, és édesanyám belemegy a dologba, akkor a tesit is kitudom pipálni, és így igazán jó lesz az órarendem. Ami őszintén megvallva elég rapszodikus. Hetenként változnak az órák időpontja. (Elég nagy közdelem volt kézzel átimportálnom a google calendar-mba.

Nem tudom, hogy lesz. Eléggé teli vagyok görcsökkel. Talán majd enyhül idővel...

Összevisszaélet VIII.

Kaukázus
Zé barátommal elmentünk a ZéPébe Kaukázusra. A koncert jó volt egy ideig. Z-vel ráeszméltünk arra, hogy túl öregek vagyunk ehhez. Nekünk már valahol az 50. sorban kéne állnunk, nem pedig a sok részeg, agyondrogozott fiatallal az első sorokban. Még megis égettem magam az egyik gyökér miatt, aki crowdsurfingelt.
A helyzet akkor lett durvább, amikor az énekes elkezdett politizálni. Beszélt arról, hogy Sólymot nem engedték át a gúnyhatáron. Erre meg eljátszották a Dj Trianon című fost. A sok gyökér liberális meg erre tombolt. Meg ilyet szól, ha Magyarország egy dunántúli területre is szorul vissza, mi akkor sem fogunk harcolni. Anyád. Te nem, de mi majd igen.


Elmúlt a nyár
Sajnos, mint mindig, augusztus 20. után ősziesedik az idő, és már hiába sírjuk vissza a balatoni nyarakat, elmúlik a nyár...
Jönnek a pulcsik, a tanúrák, a konformizmus.