Valahol Budapest Belvárosában
– Te ez még ilyen hidegben is biciklizik?
– Persze, olcsóbb mint ha BKV-zna, meg valamivel egészségesebb is.
– De a forgalom, az is majdnem neki ment.
– Ezért vagyunk MI itt...
(...)
– Most merre megy?
– Szerintem buli előtt még "alapozik" 1-2 fröccsel
– Nade oda is bringával?
– Ő tudja
(...)
– Ez őrült! Egyirányú utcában megy szembe!
– Nyugi, közel-távol sehol autó, kollégák intézkednek.
– Már megint mit csinál? Gyalogosok között telefonál? Majdnem elgázolta azt a turistacsoportot
– Még jók a reflexei (ezáltal segítek neki, hisz tudod)
(...)
– Nem ivott kicsit sokat, hogy visszainduljon bringával?
– De, de nem lesz probléma.
– Ez meredek volt. Meg ez is.
– Itt vagyok mellette.
– Jóisten, ez egy 6 sávos főút és keresztbe átvágott rajta!
(...)
– Na ez már több a soknál. Szólni kéne a Helyi erőknek. Így részegen, dühösen, csalódottan már tényleg nem ülhet biciklire.
– Nyugalom, ezért vagyunk mellette.
– A szemüvegét is levette, miért?
– Túlságosan bepárásodik, majd én leszek a szeme.
– Át akar menni a piroson!!!
– Meg fog állni ismerem! Megállt pedig nem jön semmi.
– Mozgalmas éjszaka volt.
– Most már otthon van, pihenhetünk.
Szerintem ilyen, vagy hasonló beszélgetések hangzanak el az Őrangyalomtól / Angyalaimtól mikor részegen bicajozom a városon keresztül.
