A pokol 12. bugyra. (napi gonzo)

Mai nap úgy voltam, hogy csak lenézek mátrába VB-t nézni. Anyámnak is ígértem, hogy nem jövök későn haza, meg nagyinak is megígértem, hogy megyek hozzá. (Szentendrére)

De..., de nem így volt. Lejöttek arcok és magukkal szívtak. Sokáig hiányzott egy társaság akivel eljárhatok és lám, megadatott. Mátrából elmentünk könyvtár klubba. A könyvtár klubban volt egy lány, aki már a mátrában is ott volt. (tessék egy nagy ÁÁáá-t nyomni, sablonos a szitu.) Dumálgattunk, táncoltunk. Meghívtam sörre.

(a történetben itt jön egy durva rész, mert kikértem a sört, de nem volt pénzem. Így elrohantam ATM-hez, durva felárral vettem ki pénzt, hogy csaj előtt mégse égjek. Égtem. Ez a pokol tizenkettedik bugyra. Végül folytatódott tovább az este. Ittunk, cigiztünk, ölemben ült. Jól elvoltunk. De ennyi. Próbáltam párszor lekapni. Kicsikarni, hogy elcsattanjon a csók, de nem. Azt mondta, van barátja. Meg bonyolult.

Persze.

Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy NEM. Nem jössz be, nem vagy számomra vonzó, nem akarlak, mert...

Nincs mert. Itt szopom időtlen idők óta, hogy szar vagyok. Itt a saját poklom 10. bugyrában. Abban a bugyorban amiben egyedül vagyok úgy, hogy mindent megteszek mások boldogságáért, hogy próbálom tartani magam, de ennek ellenére a barátaim is itt senyvednek velem.

Hát bazd meg vegyétek észre magatokat ZOLI, ANDRIS legalább ti mutassatok valamit felém. Adottságotok megvan ti meg itt depiztek 1-2 csaj miatt. Legalább miattam tartsátok magam, különben egy márványtábla fog visszanézni rátok nem ÉN. Mert lassan az is eljön, ha így megy tovább.

ennyi a gonzo mára.

ja, komment letiltva.

Belfeszt.

Végre ez is elkészült.

Csütörtök este voltunk Zolival Besh o Dromon. Részben felrázandó a mostani hangulatából. Részben mert imádom. Klasszikusan jók voltak, és én élveztem. Bár Zoli kevésbé, azt mondja öreg ehhez. Kéne már nekem valaki aki teljesen passzol hozzám (gy.k. 1 lány)



Pénteken meg voltunk Kispálon. Az egyik legjobb buli volt életemben. Jó társaság, felejthetetlen melódiák és a legjobb: mátrafröccs.

A mátra borozóban kezdtük az estét Zolival, majd, feltankoltunk és én bicóval, ő meg metróval közelítette meg a szabadság teret. Én a Lánchíd felé indultam, de valaki úgy gondolta, hogy most akarna leugrani, így hát az le volt zárva, kerülhettem az Erzsébet-híd felé. Ami mondjuk nem volt akkora kitérő, de az Erzsébet-híd közutálatnak örvend a bringások között (i think...). Végre sikerült eljutnom a Gödörhöz, ahol Mesiékkel találkoztam. Majd elővettem a táskámból a jó kis Mátra Fröccsöt. Majdnem mindenki rácuppant. Majd szépen elindultunk a Szabadság térre. Ott még vártunk egy kicsit, majd előre törtünk a 6. sor környékére. Lovasiék belekezdtek a koncertbe és abban a pillanatban mintha eufória-bomba robbant volna. Úgy tombolt a közönség - köztük mi is - mintha valami külföldi rocksztár fesztivál nagyszínpados fellépése lett volna. Nekünk az volt. Utolsó Kispál koncert amire (valószínűleg) eljutottam. (Bár ott van a szigetes fellépés, de az 6000Ft!!!). Szóval király volt.

Koncert után telefonáltam. ( én is azok közé tartozom, akiknek nem kéne telefon a kezébe, ha alkoholt ittak.) Részletekbe nem megyek bele. De valahol úgy érzem nem kellet volna. Bár jobb így. Tisztább.



Ezek után meg Gödörnél hippiztünk.

Másnap Márkóval elnéztünk Quimby-re. Mondjuk kb 5 számot ismerünk. Kis laza koncertlátogatás volt. Valahol egyébként a 20. sor környékén álltunk. Nem is vártuk meg a ráadást.

Ennyi volt nekem a Belfeszt.

összevisszaélet XIX.

Jelen bejegyzésemmel ugorjunk vissza április eleje környékére, akkor volt ugye egy kis életvezetési problémám, mi miatt blogot se vezettem, meg elmentem melózni egyetem helyett. Meg volt Vvel az a dolog, de mindegy.

Akkor elmentem a T-Com-hoz melózni, egész jó volt, bár voltak ilyen kisebb paráim, hogy szar, meg minek vagyok én itt, meg nem nekem való a vállalati munka-rendszer, meg ilyenek. De mire leküzdöttem ezen parámat már el is küldtek, a hivatalos infó szerint azért, mert leépítés volt és rám már nem volt pénz.

Utána volt egy esküvő, ahol hang/fény-technikát építettem és dj-ztem is. Nagyon jó érzés volt, és bár nagy valószínűséggel nem egy hamar lesz megint ilyen alkalom, azért jó, hogy van ilyen skillem is.

Aztán volt egy háromnapos ideiglenes melóm, ahol egy buzi volt a felettesem. (nem csoda, hogy nem bírtam 3 napnál tovább). Nem csak ez volt a negatívum, hanem hogy, engem csicskáztattak, minden szarért. Ez volt áprilisban. Majd hál' Istennek nem kellet többet mennem ide.

Lett egy kis pihenőidőm. Majd utána a legeslegjobbon fizető kedvenc diákmunkát sikerült megint megszereznem. Az apehban melózhattam 3 hetet. Aminek bére most jött meg. (very happy).

Munkák mellet meg sok-sok buli. De arra külön is kitérek

Rövid kis Intermezzo.

Annyira nincs időm, pedig kéne sok-sok postot írni. De meglesz ígérem.

Filmforgatás

Mielőtt egy hosszabb lélegzetvételű írást tennék közzé az elmúlt időszakomról, álljon itt egy tegnap történt filmforgatás naplója.

Az egész történethez hozzátartozik, hogy tegnap reggel elmentem a műiszbe, mert azt a munkát amit eddig vártam, végre meghirdették. Szerződéskötés, meg miegymás, végre megvan a munka. (hogy mégis miért vártam erre a munkára? 580-s órabér, 1-1,5 hónapos teljes állás, remek munkahely)

Szóval meglett a munka, ezért úgy döntöttem, hogy megünneplem este. Felpattanok bringára lecsorgok kocsmába. Ott látom, hogy lámpák, kamera, hát bizony ez egy filmforgatás. Na de a Mátra Borozóban? Igen. bemegyek kérdezősködök, közben kikérem a fröccsöm, hátraültetnek, lemegy egy jelenet, majd kimegyünk pulthoz. Majd próbálták a második jelenetet. Tibor barátommal osztottuk a jó tanácsokat, majd végül kiderült a film címe (munkacíme?) is. ,,A halottra táncoltatott menyasszony" Mikor megkérdeztem ezt a segédrendezőtől kint álltam a kocsma előtt és szívtam a cigim. Ez annyira megtetszett nekik, hogy beválasztottak a jelenetbe. László Zsolttal szerepeltem egy jelenetben. Kurva jó érzés volt. Bérem egy fröccs volt, de nem bántam, hogy nem több volt. Majd 4 körül haza is vergődtem.

Szünet

Egy időre bezárom a blogot. Lenne miről írnom, de nincs erőm.

Egy képpel élve:

Életem hajója most zátonyra futott és dobálom ki a "felesleges rakományt". Már áldozatul esett a politika és most a blog is. Remélem majd vissza tudok fordulni és összeszedni ezeket.