A héten főképp a munkákon volt a hangsúly, suliba talán ha egy napot voltam bent. (Holnap se megyek be.) Fáradok, motiválatlan vagyok. A legkisebb kudarc is visszavet. Nincsenek haverok a suliban. Folytathatnám. Nagy valószínűséggel végre egy olyan suliba kerülök (Igaz még kérdéses, hogy Bp, vagy Fvár) ami tetszik, az ami lennék, motiváltságom is meglenne, szép lenne az élet.
Szép lenne. Az a fránya lenne szócska mindig ott van, mindig előkerül. Még a színtiszta ábrándozások felhőjébe is belepiszkít a rideg realizmus.
Egyik kedves barátommal meghiúsult egy találkozó. Kicsit letört, de hát mit várjak az ÉLET-től (tényleg az ÉLET-t hibáztatom, mielőtt azt hinnéd, hogy téged, kit nem nevezek meg, még betűszinten se, de lehet, hogy nem is olvasod e sorokat...)
Nemtudom, kicsit ilyen:
"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRRRRRGGGGGGGHHHHHH, valaki mentsen meg"
érzésben vagyok.
Nembaj, holnap szalas on tour Szeged Rezsőhöz, a legnagyobb archoz, cimbimhez. Odab*szunk a Zagysejteknek....