Már jócskán benne jártunk a tavaszban, sőt már a nyár meleg szellői szárították a tanulástól verejtékező homlokomat, mikor az egyik napon M. barátom az egyetemről, aki a KINFO csapatkapitánya volt, megkért, hogy legyek a HQ főnök és zenei felelős. Nem tudtam, hogy akkor mire vállalkozom, de lényegében feladat annyi volt, hogy kevesebbet kellet inni (ez megy), zenélni (ez is megy) és ott csinálni dolgokat, adminisztrálni, stb.
és nem aludni.
Szépen eltelt az éjszaka alvás nélkül, hajnalra már csak páran maradtunk. Ő is volt és bár nem történt semmi olyan, csak aludt, a vállamon, de akkor kezdtem el igazán, hogy Ő kell nekem. (érdekességképp szólt egy dal is akkor, mégpedig ez:
Igazából a délután volt a legjobb. Már éreztük, hogy nem nyerünk, de azért küzdöttünk még. Amikor végeztünk az adott feladatokkal, akkor lementünk páran az udvarra inni, cigizni és Ő is ott volt. Tiszta majális fíling volt.
Egyik srác pl. letámadott vízipisztollyal, de végül ő szívta meg :) Szóval ilyen is volt, bár nem tudtam végig maradni, pedig úgy szerettem volna, Vele. De én olyan vagyok hogy mindig másfelé húz és muszáj volt egy Vad Fruttikra elmennem.
Ez is elmúlt.