2013. december 22., vasárnap

szalas és a karácsony három szelleme II.

...A konyhába kiérvén rögtön kinyitom a hűtőajtót, kikapom a másfeles ásványvizet, belekortyolok. A jó hideg víz folyik le a torkomon, de egy másfajta hidegség is rám tör. A konyha egyik székén egy alak ült. Szakállas, szemüveges, homeless sapkában, bőrkabátban. Amolyan tipikus bölcsész kinézete volt, de annál sokkal-sokkal rémisztőbb. Megszólalt:

Jelen

- Most már sejted mi jön?
- Sejtem...

Repültünk újra téren és időn át, bár nem mentünk sokat 1-1 állomáson csak átfutottunk. ppke, zmne, munkák mind mind felejthető évei életemnek, majd a mostani legnagyobb állomásnál megálltunk.

- Tudom mit akarsz, megmutogatod mi van most, hogy gimi után milyen jó, új közeg, blabla...
- Nem kell nekem semmit mondanom, látod te magad. Mekkora fasz voltál, mennyi lehetőséget elszalasztottál, csomó haverod lehetett volna.
- Próbálkoztam: Hököztem, meg minden. Szép lassan engedtem fel.de akkor se fogadtak el. Ott basztam el, hogy mondtam, hogy nincs pénzem és ez a legnagyobb hiba, ha látják rajtad, hogy csóró vagy elvesztél.
- Pénz, pénz, mindig a pénz...
- Mindegy, lassan azért lettek barátaim, de nagy részük már lemorzsolódott mellőlem. Összevesztem 1-2-vel, kibuktak, bár mással jobb lett akivel nem reméltem... Idegennek érzem magam.
- Újra kell kezdened a dolgokat, mintha Gólya lennél. Papíron az is vagy... De ebben majd segít a következő látogatód

Valóságba visszatérvén anyám állt mögöttem és kérdezte Mi van, mi a baj? -  Semmi csak kijöttem inni. Visszaindultam az ágyamhoz, várva a harmadik jövevényt...

Befejezés holnap...