Kapcsolódó cikk:
http://www.bombagyar.hu/index.php?post=1361
A Tegnapi eseménnyel kapcsolatban több szó is eszembe jut: csalódás, szánalmas, reménytelenség, hülyeség, provokáció.
Igen, provokáció. Meg alul szervezettség. A sok idióta, értelmetlenül balhézni akaró emberek, és provokátorok. Igen voltak provokátorok, mint ahogy az alábbi képen is látszik:
Lehet, hogy nem volt provokátor, akkor meg hülye!
Alapból ki se mentem volna, de kihajtott a vérem. Bár a tegnapitól elhatárolódom. Egyszerű birkaként mentünk. Táptalajt adtunk a provokátoroknak. Értelmetlen dolgokat csináltunk. Az alapvetően pozitív gondolatokat, hogy cipőket rakjunk le a szabadság téri szovjet megszállási emlékműnél, hogy mutassuk meg hogy ki merünk állni. Elcseszték olyan elmebetegek, akik sörös dobozzal, tűzijátékkal, el kezdte dobálni nemcsak a rendőröket, hanem a Nagymező utcánál álldogáló színházi előadást néző embereket is.
Csalódás.
Igen, csalódás. Mert nem erre számítottam. Oké, egy csomó dolog máskor, más helyzetben megengedhető lenne. De nem most. De ezek közé nem a "maszk-hordás" tartozik. Én is sálat kötöttem az arcom elé, mert nem akarom, hogy ebből bajom legyen. Az belefér, ebben a világban teljesen. De az értelmetlen rombolás az nem. A szegény cipők sorsa is megpecsételődött akkor, mikor elkezdtük a rendőrök felé vágni. Igen én is. De én nem a rendőrökre céloztam. Csak el akartam, juttatni a cipőt a végcéljára.
De ami ott volt az szánalmas.
Kordont bontani, rendőrt verni, kukát gyújtani már nem jó.
Nekünk meg szó szerit menekülni kellet. A térképen látszik is alább
Ezért a következőkben kétszer is meggondolom, hogy kimenjek.
Ime:
View Larger Map
Jelmagyarázat:
kék: HVIM tüntetés helyszín, útvonal
piros: "menekülés"
zöld: biztonságos út.
